„Miért kellene nekem edző? Nem akarok versenyző lenni!” „Én csak hobbiból sportolok, nincs szükségem edzőre!” „Nekem nem hiányzik, hogy utasítgasson meg ugráltasson valaki, majd én eldöntöm, hogyan akarok edzeni!” – Ismerős? Esetleg te is éreztél már így? Vagy elgondolkoztál már legalább azon, hogy miért kell(ene) edzőhöz járnod? Nekem szinte minden edzésen fölmerül az agyamban párszor, hogy „mit keresek én itt?! Kellett ez nekem?! Ez egy állat, nem ember! Én ezt nem tudom megcsinálni! Nem bírom tovább!”

Pedig az edzésen – sajnos - az edző az, aki megmondja, mit kell csinálnom. Áll a terem egyik végében, és ordibál, amíg én izzadok. Rosszabb esetben csak fikázza a teljesítményemet: „gyerünk már, pudingok!”, jobb esetben odajön és kissé szánakozó képpel lenyom, hogy szétszakad a combom, vagy emel egyet a karomon, lábamon, de olyan magasra, hogy az ízületi tokból szakadnak ki a végtagjaim, és mihelyt az edző elereszti, rongybabaként zuhanok össze... És úgy érzem, totál béna vagyok...

Valójában az edző nem csak ennyi. Az edző ennél sokkal több! Az igazi, képzett, felkészült, magát és a sportolóit komolyan vevő edző mindenképpen.

Az edzői munka nagyon összetett: része a fizikum fejlesztése (testi erő, állóképesség, rugalmasság, hajlékonyság), de a pszichikai terhelhetőség (koncentráció, fáradtság- és monotonitástűrés, stb.) fejlesztése is. Szükséges a mozgástechnika, taktika oktatása, és a szellemi nevelés is, hiszen ő adja át a sportolónak az edzéselveket, rávilágít élettani összefüggésekre, döntéshozatalhoz kombinációkat és stratégiákat mutat, Formálja a sportoló személyiségét: az etikus, sportszerű viselkedésre, önuralomra, a csapatszellemnek megfelelő viselkedésre tanít. Segíti a sportolót életmódjának, életszemléletének alakításában, így a minőségi táplálkozás, pihenés, stresszoldás alkalmazásában, egészségre káros szokások elhagyásában. Végiggondoltad ezt eddig valaha?

A folyamatos edzés, az egyéni teljesítőképességhez szabott növekvő terhelés kedvezően befolyásolja az edzettséget. Ettől mégsem javul automatikusan a teljesítményünk. A teljesítmény egyes összetevőit időszakonként hangsúlyosan kell fejleszteni. No, ehhez is kell az edző, aki tudja, hogyan, és hogy ez mivel jár. Miért? Hát például azért, hogy ne essünk pánikba, amikor úgy érezzük, hogy a folyamatos erősítés ellenére egyre bénábbak vagyunk... Furcsa, de az izomerő fejlesztésére koncentráló időszakban átmenetileg csökkenhet is pl. egy versenysportoló teljesítménye, ha a technikai, taktikai szempontokra kevésbé tud fókuszálni...

Nagy kedvencünk, a CrossFit^® egy olyan speciális sportolási forma, ahol szükség van az izomerőre, a gyakorlatok kivitelezési technikájának ismeretére, robbanékonyságra, hajlékonyságra is. Az alapozó időszak itt is az izomerő fejlesztésére koncentrál, hiszen enélkül nem tudjuk végrehajtani a nehéz tartásos elemeket, egyensúly-gyakorlatokat. Az edzettség növekedését követő fázisban a hangsúly átkerül a speciális képességek fejlesztésére, a technika csiszolására, a végrehajtás pontosságára, a mozgások harmonikus kivitelezésére.

Mivel a CrossFit^® különösen sokféle feladatra épül, többféle sportágat ölel föl az atlétika, szertorna, súlyemelés, aerobik stb. ötvözeteként, így különösen fontos az edzői segítség, hiszen olyan ember egyszerűen nincs a világon, aki születésénél fogva ennyiféle sporthoz egyformán kiváló adottságokkal és érzékkel rendelkezne.

Az edző felméri a sportoló edzettségi szintjét, sportteljesítményét, elemzi teljesítőképességét és teljesítőkészségét, majd megfelelő edzéstervet dolgoz ki a számára. Ez a sportoló szándékától (hobbisport, egészségmegőrzés, fogyás, izmosodás, erőnlét javítása, versenyzés stb.), egyéni adottságaitól, körülményeitől, idő- és munkarendjétől, anyagi lehetőségeitől, stb. függően eltérő lehet. Ő az, aki szakemberként tud segíteni a hibás kivitelezés, bemelegítés, nyújtás hiánya miatt bekövetkező sportsérülések elkerülésében, aki meg tudja adni azt a lökést, ami ahhoz kell, hogy mindig egy kicsit meg tudjuk haladni a tegnapi önmagunkat, és fejlődjünk. Ő az a külső kontroll, aki felfigyel a szervezetünk olyan jelzéseire, amit mi esetleg nem látunk, vagy nem akarunk tudomásul venni, aki tudja, hol van az a pont, ahol nem szabad, vagy ahol meg kell állnunk. Semmivel sem kevésbé fontos a folyamatos, jó edző-sportoló kapcsolat a hobbisportoló számára, mint a profi versenyző esetében. Csak a tét más: a versenyző esetében a helyezés, a díjak, a hobbisportoló esetében pedig az egészség… Szerinted melyik a fontosabb?

A jó kérdés tehát nem az, hogy „Minek járjak edzőhöz?” Hanem, hogy „Hol találok egy jó edzőt magamnak?”